A reziliencia az a képesség, hogy pozitívan és rugalmasan alkalmazkodjunk a nehézségekhez, és azokat növekedéssé alakítsuk. A reziliens sportoló meg tudja őrizni, vagy gyorsan visszanyeri teljesítőképességét akkor is, ha külső vagy belső stresszorok hátráltatják, képes alkalmazkodni az őt ért stresszhez sportolás közben, képes stabil teljesítményt nyújtani változó és kedvezőtlen körülmények között.
Futás közben a reziliencia nemcsak a fáradással szembeni megküzdés jelenti, hanem azt is, hogy a sportoló menet közben tud reagálni a környezeti változásokra (hő, hideg, pára, magasság), mentálisan képes megküzdeni a felmerülő nehézségekkel (fájdalom, motivációcsökkenés, kognitív terhelés), el bírja viselni a fiziológiai negatívumokat (alváshiány, energiahiány, dehidratáció) és ezek ellenére képes további teljesítményt leadni. Ha pedig sikertelenség, kudarc éri, akkor ennek stresszéhez is tud alkalmazkodni, túl tud lépni rajta.
Futóként nagy szükségünk van a rezilienciára, hiszen edzésen és versenyen is gyakran változó körülmények, negatív hatások billentenek ki minket az egyensúlyunkból. De a fizikai, edzésbeli fejlődéssel együtt azt is tanuljuk, hogy nézzünk szembe a nehézségekkel, hogy álljunk bele bizonyos helyzetekbe, hogy épüljünk fel a kudarcokból. Ezek a folyamatok abban segítenek, hogy megerősödjünk, és egy nehéz helyzet, kudarc, versenyfeladás után ne álljunk le, ne hagyjuk abba. Épp ellenkezőleg, megtanuljuk, hogyan szedjük össze magunkat, hogyan kezdjünk újra edzeni, a tapasztalatokat pedig a tanulás, a fejlődés, és a még inkább elszánt visszatérés lehetőségének tekintsük.
A reziliencia nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyjuk a veszteséget és a kudarc fájdalmát, vagy elkerüljük a negatív érzelmeket, hanem hogy felismerjük, elismerjük, kezeljük őket, és építőanyagként használjuk személyes és edzésbeli fejlődésünkhöz.
Több tényező segít erősíteni a rezilienciát, érdemes ezeket kihasználni.
Konstruktív önértékelés: egy sikertelen teljesítmény után könnyű negatív spirálba kerülni és romboló önkritikát alkalmazni, ám a reziliencia szemléletváltásra ösztönöz, hogy objektíven elemezzük a történteket, azonosítsuk a hibákat, a sikereket, és a tapasztalatokat pedig tanulási lehetőséggé alakítsuk.
Társas támogatás: egy erős támogató rendszer (sporttársak, edzők, család, barátok, pszichológus) sokat segít abban, hogy a kudarcot fel tudjuk dolgozni és tovább tudjunk menni. Az érzelmi támogatás és a pozitív megerősítés bátorságot ad a folytatásra, segít a felépülésben és az új célok kitűzésében.
Növekedési gondolkodásmód: a reziliens sportolók a kudarcot a fejlődési folyamat részének tekintik, úgy gondolják, hogy erőfeszítéssel, következetességgel, tanulással tudnak tovább fejlődni, ez a gondolkodásmód pedig segít fenntartani a motivációt akkor is, ha az eredmények nem a terv szerint jönnek.
Rövid távú célok: egy kudarc után a célok újragondolása segít fenntartani a fókuszt. Távoli nagy célokon rágódás helyett kisebb, konkrét és elérhető lépések kitűzése lehetővé teszi az önbizalom fokozatos újjáépítését.
Érzelmi szabályozás: fontos felismerni, megfogalmazni és kezelni az olyan érzelmeket, mint a frusztráció, a harag vagy a szomorúság. Sok hasznos technika, mint a mélylégzés, a vizualizáció, vagy a pozitív önbeszéd segítenek a feldolgozásban és az érzelmekkel való megküzdéssel.
Egy sikertelenség, egy kudarc megélése és feldolgozása nem könnyű, főleg akkor nem, ha esetleg több negatív élmény jön egymás után. De nem éri meg feladni, sem harcolni a rossz érzések ellen, meg lehet ezeket élni és fel kell őket dolgozni a magunk módján. Nem baj, ha rosszul érezzük magunkat, a cél nem a fájdalom elkerülése, hanem hogy megtanuljunk együtt élni vele és túllépni rajta. A reziliencia a sportban olyan készség, amit lehet edzeni. A sikertelenség nem a vég, hanem az út része, ami segít fejlődni, erősebbé, motiváltabbá válni.
Futóként a reziliencia nem csupán versenynapokon számít, hanem a mindennapi edzésmunka alapja. Amikor fáradtabban, nyűgösebben indulunk futni, amikor bénán megy az edzés, nem sikerül a tempó, visszaesést érzünk, akkor ez a képesség dönt arról, hogy megtorpanunk vagy tovább építkezünk. A reziliencia segít, hogy a nehézségeket ne akadályként, hanem a fejlődés „motorjaiként” kezeljük.
Mindig akadnak nehéz napok, de újra és újra képesek vagyunk elindulni futni, és ez a legfontosabb!
Fotó: Freepik
