Május 1. tiszteletére én is megkezdtem az idei versenyszezont, jobb későn, mint soha. Az első rendezésű Futatelek - Halásztelki Futónapon indultam, félmaratoni távon. Igazi hazai pálya, olyannyira, hogy a minden nap futott útvonalam egy része benne is volt, figyelnem kellett, hogy rutinból véletlenül ne kanyarodjak haza, hanem kövessem a verseny útvonalát. 
Ritkán futok félmaratont versenyen, konkrétan nem emlékszem rá, hogy mikor futottam utoljára ezt a távot szervezett keretek között, és ennek megfelelően erősen, talán 7-8 éve, egyelőre nem találtam meg, hogy ténylegesen mikor indultam félmaratonon. Ez a táv bár nekem rövid, de mivel lassú ultrás vagyok, ha jót akarok futni, akkor bizony oda kell tenni magam. Az biztos, hogy az egyéni csúcsom 1:44:37, és 2013-ban futottam, és azóta sem tudtam ennél jobbat.
Most az volt a tervem, hogy az adott nap lehetőségeihez és magamhoz képest próbálok lendületesen futni, meglátjuk, mi sül ki belőle. Ehhez a célkitűzéshez választottam cipőt, a nemrég a Spuri Futóboltban beszerzett Hoka Mach 7-et, amit direkt azért vettem, hogy ha picit gyorsabban akarok futni, a cipőm segítsen benne. Ez össze is jött, már az edzéseken azt tapasztaltam, hogy a megszokott Hoka kényelem mellett ez a modell kilométerenként 10-15 másodpercet dob rajtam ugyanolyan energiabefektetés mellett. 
Nem volt túl nagy a félmaraton mezőnye, összesen 26-an álltunk rajthoz, ebből 7 nő, szóval az biztos volt, hogy a női mezőnyben előkelő helyen leszek, bármit is futok. 
Egyszerre rajtoltunk a 3,5 km, a 7 km és a 14 km mezőnyével, így viszont már jóval többen voltunk a pályán. A félmaraton 6 körből állt, a többiek 1, 2, és 4 kört mentek, így mindig fogytak az emberek.
Sikerült lendületesen kezdeni és beállni egy jó tempóra, éreztem, hogy ezt végig tudom majd tartani, de úgy alakult, hogy a 6 kört sikerült kb. fokozóra megfutni. A felvállalt tempó azért nem volt teljesen komfortos, és a 2. kör után gyakorlatilag egyedül futottam, nem igazán volt kire tapadni, de tudtam magam így is hajtani. A család először sétálva jött a pálya mellé szurkolni, majd biciklire váltottak és úgy jöttek a közelemben, ez jó adag motivációt adott.
A frissítéshez az ultrákon és a tavalyi maratonon tökéletesen bevált Nduranz termékeket (keressétek a Sportital.com:-on) rántottam elő, még itthon megittam egy Zero Drink pezsgőtablettát elektrolitfeltöltés gyanánt, és magamhoz vettem 2 gélt, az egyiket a rajt előtt 5 perccel megettem vízzel, a másodikat pedig féltáv után ettem meg (sikerült elejteni, így vissza kellett érte lépnem és felvenni), a frissítőasztalokról pedig vizet vettem el inni, és hűteni magamat. 
Végül a hivatalos időmérés szerint 1:43:42-es idővel értem célba, viszont a táv rövidebb volt, 20,3 km-t mért az órám, így a 6 kör után még tovább futottam „levezetés” gyanánt, hogy meglegyen a félmaraton valóban, ez 1:47:54 alatt lett meg. Az átlagtempó 5:06 lett, ami az én edzéseken futott 5:50-6 perces utazósebességemhez képest nagyon rendben van, én elégedett vagyok vele. Még 4-5 km talán ment volna ilyen tempóban, de azért a vége már koncentrálós lett, hogy ne lassuljak. 
A félmaratoni mezőnyben abszolút 8. lettem, a nők között pedig 2., így kaptam egy szép kis kupát. Tudom, kis versenyen könnyebb dobogóra állni, de lefutni így is le kellett, és jól kell versenyt választani, na!
Első szervezésű verseny volt ez, de nagyon klassz hangulatú, jó volt hazai pályán futni, remélem lesz jövőre is!
Számomra nagyon pozitív élmény volt ez a futás, sokkal jobban ment, mint amire előzetesen gondoltam. Ultrás beállítottsággal és lassú edzéstempókkal, gyorsító feladatos edzések nélkül, önbizalomhiánnyal küzdve, plusz 5 kiló súllyal magamon, perimenopauzás tünetekkel és küzdelmekkel megspékelve motiváltan és jókedvvel futottam, nem borultam meg egyáltalán, és ki tudtam hozni magamból valami olyat, amire egyáltalán nem számítottam. 
De akire a legbüszkébb vagyok, az a kislányom, aki az 500 méteres mini futamban indult, egyedül, szülői kíséret nélkül, és a lányok között 2. lett, az összes gyerek közül pedig 5.! Úgy futott, hogy öröm volt nézni, anyai szívem túlcsordult szeretettel és büszkeséggel, amikor láttam, hogy milyen ügyes és mennyire élvezi a futást, biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó versenye.
Én most ettől a futástól és a múlt heti Ultrabalatontól jól megmotiválódtam, és gondolkodom, hogy merre tovább, milyen verseny(ek)en indulnék szívesen. Az edzések eddig is mentek és mennek továbbra is, de úgy érzem, itt az ideje verseny-impulzusokat keresnem. 
Fotó: Futatelek - Figura Fotó; saját
